Szomorú Versek
Fájdalom...
Nem az a fájdalom,sírni,zokogni
Hanem a fájdalmat mosolyba folytani,
Az ember erős,de szíve megszakad
Ha az akit szeret, már szeretni nem szabad.
Tudod mi a bánat?
Tudod mi a bánat?
Várni valakit,aki nem jön többé.
Eljönni onnan,ahol boldog voltál,s
otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit,aki nem szeret téged,
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni
Megalázva írni könyörgő levelet,
Szívdobogva várni,de nem jön rá felelet
Szavakat leírni mik szívből fakadnak,
Rózsákat öntözni mik elhervadnak.
Hazudni,hamis lemondással
Hazamenni könnyes zokogással
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,hogy ő meg ne tudja,mi a bánat.
Mosolygott az arcom,de mögé senki se néz.
Játszom a közömbös embert,
Most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám,halkan,
-Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
Rámnevet,kacagva köszöntlek én is,
De hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy titokban könnyes lett két szemem
Egy halk sóhaj ez volna minden jel,s
Mennék tovább csendesen.
Ha valaki azt kérdezné,tőlem:
-Mit jelentesz te nekem?
Talán könnyelműen felelném:
-Semmit,semmit csupán...az ÉLETET.
A valóság mindig nehéz,
De tévedsz,rosszul ítélsz.
Szívedben mindig lesz hely emlékeknek
S felejtjük egyszer,hogy rossz vége lett.
Most búcsozom,ennyi az egész
Most menj el,vissza se nézz
Csak vedd karodba azt,ki tőlem elrabolt
S gondolj arra,hogy voltam s talán...VAGYOK!
Gyötrő fájdalom
"Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,
Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
Keserű gondolatok élnek fejedben,
A fájdalom érzete kavarog lelkedben...
Elveszett minden,végleg változott,
Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
Sötétség lepi el minden napodat,
Egyre kínzóbb minden gondolat...
A reménytelen még a lelkedet tépi,
De szíved mélyen még titkon reméli,
Hogy nem veszett el minden,van még miért élni,
Megérni várni és továbbra is félni...
Küzdj a végsőkig,ne add fel soha,
Hiába is érne csalódások sora,
Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,
S a remény fénye csillogjon szemedbe..."
Miért van az?
Miért van az,hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt nem találod?
Egyedül vagy újra,nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik,de te meg se látod,
Mert aki elment,még mindig visszavárod.
Miért van az,hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened,s elengedted menni.
Nem mentél utána,s nem mondtad,hogy várjon,
S hagyod,hogy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik,s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned.De a sors mostoha,
Hadba állítja,feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet,repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:
Miért van az,aki elmegy nem jön többé vissza?
Csak az emlék marad,de az él mindörökre.
Sebzett lelkem
Sebzett lelkem mélyén fáj a szerelem.
de szívemben új reményként ébred a türelem...
Várok boldogan csendesen viselve sorsomat...
Megérint a gondolat
-tudom mit érzel-szívem simogat...
Magam előtt látom kedves arcodat
hozza a messzi szél értem kiáltó hangodat...